Útközben

    A magyarság ebben az évben emlékezik az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 160. évfordulójára. A Magyarország Felfedezői Szövetség elsőrendű feladatának tekinti a szabadságharc hőseinek egyre jobb, alaposabb megismerését. A történelmi hagyományok iránt fogékony fiatalokat egy olyan pályázattal szólította meg, melynek célja a szabadságharc gyerekhőseinek szélesebb körű feltérképezése, sorsuk megismerése, emlékük tiszteletben tartása.

    A ”Mi hárman és egy hős” című pályázat többek között arra hívja fel a gyerekek figyelmét, hogy ketten-hárman fogjanak össze, válasszanak maguknak példaképül egy gyerekhőst, akinek életével, áldozatkészségével közös kutatómunka során megismerkednek. Kellő anyaggyűjtés után egy képzeletbeli levelet kellett fogalmazniuk, melyet a kis hős a csatatérről írhatott volna szüleinek. Emellett praktikus része is volt a felhívásnak: a választott hős tiszteletére emléktúrát lehetett szervezni a környék nevezetes területére, ahol többek közt a gyerekek által kitalált játékokat kellett kipróbálni.

Csoportkép

    A felsőszeli Bercsényi Miklós Hagyományőrző Csapat még márciusban a koszorúzási ünnepségen megfogadta, hogy mint felvidéki felfedezőcsapat vállalja az egyetlen eddig ismert felvidéki gyerekhős emlékének ápolását. Őt Büttner Emilnek hívták, Kistapolcsányban született, 15 évesen elhatározta, hogy részt vesz a haza védelmében. Fiatal kora ellenére több csatában is helytállt. Aranyosmaróton nyugszik. A csatatérről 32 levelet küldött haza szüleinek. Szerencsére a levelek megmaradtak,  s 1989-ben a Madách Kiadó megjelentette „Csata mezejéről írom soraimat…” címmel. Ezekben részletesen leírja a hadi eseményeket, őszinte sorai a szülőföld iránti végtelen szeretetről, odaadásról tanúskodnak.

    A felsőszeli gyerekek a téli felkészülés során elhatározták, hogy emléktúrát szerveznek a kis hős tiszteletére, s történelmi játékokkal próbálják bizonyítani, hogy ők is rátermettek, bátrak és gyorsak, mint választott hősük volt.

    Május 31-én, szombaton reggel 24 kerékpáros csapattag és három felnőtt indult Dunatőkésre. Azért éppen oda, mert szerették volna megismerni a Kis-Duna vidékét és a tőkési vízimalmot. Másrészt a történelmi játékra nagyon jó feltételek voltak az ottani községi hivatal kertjében.

    A kerékpárút során Tallóson áthaladtak a Feketevízen. Megnézték az Esterházy-kastélyt. Pozsonyeperjesen a Kis-Duna hídjáról legurulva a Csallóköz pipacstengere fogadta őket. A szikrázó napsütésben vidáman hagyták maguk mögött a kilométereket. A tőkési malomhoz vezető út a jegenyefák virágától fehérbe borult. A természetvédelmi területhez tartozik a malom melletti Erzsébet-patak is. Az egykori Kis-Duna-ág mellett épült malom a Cséfalvay-család gondnoksága alatt van, működtetője a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum.

	A vízimalomnál

    A vezető szívesen fogadta a csapatot. Elmondásából megtudták, hogy a kétszintes épület a múlt század 20-as éveiben épült. Elmagyarázta a malom működését, megmutatta, miképp jutott a tisztítógépbe a levegő a ventillátorból. Érdekes volt az őrlőberendezés, melynek része a garat, a dob s a malomkő. Ennek láttán a hatodikosoknak akaratlanul is eszükbe jutott a nemrég tanult Toldi-idézet. Természetesen a népdal sem maradhatott el, A malomnak nincsen köve… kezdetűt minden gyerek ismerte. Majd leereszkedtek a vízhez, ott megnézték a malomkereket, mely lenyűgözte a gyerekeket. A víz tükréből viszont nem sokat láttak, mivel azt teljesen beborította a fehér pihe. A tavirózsák sárga fejecskéje is alig látszott a fehér szösztakarótól. A híd alatt lévő zsilipet éppen kinyitották, a víz csobogása és a madarak csivitelése igazi természetjáró hangulatot árasztott. Mindenütt béke és nyugalom honolt. A tanösvényen nem vonult tovább a csoport, mert még várt rájuk az ügyességi játékok kipróbálása. Ezért átkerekeztek a községi hivatal kertjébe. Az akácfák árnyékában a történelmi játékokkal felidézték a hős honvédeket. Az egyes „állomásokon” különféle rátermettségről adhattak számot. A gyorsaság, a célbadobás, rejtjeles üzenet továbbítása, titkos üzenet megszerzése, történelmi ismeretek, sebesült bajtárs megmentése mind azt bizonyították, hogy az adott helyzetben tudnak gyorsan cselekedni. Lelkesedésből, bátorságból nem volt hiány.

 

Csoportkép

    A játék végén frissítővel kedveskedtek a vendéglátók. Az értékelés után összepakolták a kellékeket, megköszönték a lehetőséget és a vendéglátást. Majd ebéd után elindultak hazafelé.

    A nagy hőség ellenére jól bírták az utat,  szerencsésen hazaérkeztek. Leszögezhető, hogy a Büttner Emil emléktúra sikeres volt. A csapattagok a túra során földadományt is szedtek, hogy a sárospataki táborba elvihessék az újonnan megismert csallóközi területek üzenetét.

    A játékok során szerzett tapasztalatok, a vidék látványa és az új ismeretek gazdagították a csapattagokat, elmélyítették a közösségi szellemet, az egymásra utaltság és az összetartozás érzését. A túra teljesítette küldetését. 

 Mészáros Magdolna