A cikk címe:Sárospataki élményeink 2008-ban

Magyarország Felfedezői Szövetség


Sárospataki élmények Vikiék szemével

Szerző: Mészáros Magdolna | 2008. november 2.

Sárospataki élményeink 2008-ban

Már két éve tagjai vagyunk a felsőszeli Bercsényi Miklós Hagyományőrző Csapatnak. Rendszeresen részt veszünk a csapatfoglalkozásokon, tanulunk rovásírást, felfedezőutakra járunk, pályázatokat írunk. A tavasszal Mészáros Magdolna tanító néni jó hírrel fogadott minket, felfedezőket: részt vehetünk a sárospataki táborban. Mi, akik eddig még nem vettünk részt ebben a táborban, nem tudtuk elképzelni, miről áradoznak csoporttársaink, akik már voltak ott, és átélték ezeket az élményeket.

Végre elérkezett a várva várt nap. Reggel hétkor útnak indultunk a komáromi pályaudvarra. Az izgalom nagy volt, de befutott a vonat, a modern kocsiban kényelmesen elhelyezkedtünk. Budapestig vidám csevegéssel telt az idő. Az utazás is érdekes volt, mivel a Déli pályaudvarra futott be a vonatunk, metróval jutottunk el a Keletibe. Ott a délutáni csatlakozásig még volt időnk, ezért egy sétára indultunk a Kerepesi temetőbe. Eleinte nem akaródzott mennünk, de az ottani látvány meggyőzött arról, hogy érdemes volt odamennünk. Híres írók, művészek, jeles politikusok, tudósok, hazafiak sírboltjait néztük meg sétánk során. Délután kettőkor indult a vonatunk Sárospatakra.

Számunkra külön vagont foglaltak le a szervezők. Irigykedve néztük a többieket, akik örömmel üdvözölték régi barátaikat. A négyórás út után végre megpillantottuk a sárospataki pályaudvart. Leszállva a vonatról Rakó József, a Magyarország Felfedezői Szövetség elnöke üdvözölt minket. A városi busszal kijutottunk Bodroghalászra, ahol a testvérfogadónk állt. Elfoglaltuk szálláshelyünket, ami egy tizenkét ágyas szoba volt. Lassan kezdtünk megismerkedni a kis felfedezőkkel és barátságokra tettünk szert. Másnap megalakultak a csoportok, mi a veszélyelhárítók csapatába tartoztunk.

A reggeli után a zászlófelvonás után ismertették a napi programot. Ez változatos volt, a kisközösségek eleinte ismerkedtek egymással, aztán különféle játékokat szerveztek a Bodrog gátján. A Rákóczi-vár bástyái alatt történelmi játékon vettünk részt. A városban tett sétán megismertük a híres épületeket, mint pl. a Református Kollégiumot, ahol sok híres író, hazafi tanult.

Az egyik nap kirándultunk Füzérre, ahol a mohácsi csata után egy ideig őrizték a magyar koronát. A várba vezető úton izgalmas felfedezőjáték akadályait kellett megoldanunk. Az ügyességi, bátorsági és rátermettségi feladatok után a „királyi koronát” az kaphatta meg, aki a csapat szerint arra legjobban érdemes. A várfalakról gyönyörű kilátás tárult elénk. A Zempléni- hegység erdői, lankái között egy-egy kis falu tornya bukkant fel. Egyik nap zarándokútra vállalkoztunk. Vonattal elutaztunk Sátoraljaújhelyre, onnét pedig elgyalogoltunk Borsiba, ahol megnézhettük II. Rákóczi Ferenc szülőházát. A sarki szülőszobában kis megemlékezés volt, majd elhelyeztük a táborban készített emlékszalagokat. A kiállítási termeket végigjárva a magyar teremben elkápráztatott a rengeteg emlékkoszorú, szalag, üzenet, amiket a látogatók hagytak ott. Nagyon örültünk, hogy nekünk is lehetőségünk volt ilyen szent helyen tiszteletünket tennünk. Minden csapat sorra került a játékok szervezésében. Így a felvidékiekre is sor került. A mi csapatunk a felsőszeli lakodalmi szokásokat elevenítette fel. Nyolc állomáson az ismerkedéstől, az udvarlás, a lánykérés szokásán túl volt még lakodalmi vacsorát jelképező egy tányérból etetés, persze bekötött szemmel, majd a menyasszonytánc zárta a vidám játékot. Hangulatos, vidám és szórakoztató délután volt. Este a napzártán az ötletes megoldások miatt dicséretet kaptunk.

Közben naponta sokat beszélgettünk a felfedezők feladatairól, a Szövetség céljairól, s letettük a veszélyelhárítói próbánkat és eskünket. Sok újat tanultunk, hallottunk a magyar történelem kuruc kori és az 1848-as szabadságharcos eseményeiről. Meglátogattuk Sátoraljaújhelyen az ifjú szabadságharcosok kopjafatemetőjét, ahol a mádi gyerekek szép összeállítással emlékeztek Koroknay Dánielre, aki Ácson van eltemetve. Még egy megállónk volt ebben a városban, mégpedig Széphalomnál, erről az iskolában is tanultunk, innét irányította Kazinczy a magyar irodalmi életet. Nagy örömünkre megtekinthettünk az újonnan megnyílt Magyar Nyelv Múzeumát. Csodálatos dolgokat láttunk. Nekem a textíliák tetszettek, melyekbe beleszőtték a magyar nyelvemlékek szövegét is. A parkban Kazinczy sírjánál elénekeltük a Himnuszt.

A tábori esték kellemes hangulatban teltek el, a napzártánál megbeszéltük az eseményeket, sokat énekeltünk. A pásztortűznél pedig a szívünk mélyébe rejtett érzelmek felszínre törtek, s ezek szívhangként szólaltak meg. A tűz melegénél üldögélve gyakran dalra fakadtunk, s új énekekkel ismerkedtünk meg.

A tábor végéhez közeledve egyre jobban éreztük azt, amiről csapattársaink előzőleg otthon beszéltek nekünk. Az összetartozás, az egymásra figyelés, az átélt élmények egyre szorosabbra kovácsolta a 70 fős csapatot. A záróünnepségen a történelmi zászlók bevonulása és a Kossuth-nóta éneklése után Baksa Brigitta és a csapatvezetők kiosztották a kitüntetéseket. Az utolsó pásztortűznél nagyon nehéz volt a búcsúzás. A vonaton még néhány jóbaráttól elbúcsúztunk szavunkat adva, hogy jövőre ismét eljövünk.

Talán hihetetlen, de a táborban minden eltöltött perc egy igazi élménynek számított, amellyel nemcsak barátokat szereztünk, de tudást, tartást is. A magyarsághoz való kötődést pedig még több szállal erősítették az ott szerzett élmények, tapasztalatok. Ezután már mi is lelkesedéssel tudunk mesélni a tábori élményeinkről.

Lénárt Viktória és Patócs Andrea, 13 éves, Alsószeli, Szlovákia

A cikk címe: FELFEDEZŐK SZIGETVÁRON

Magyarország Felfedezői Szövetség

Szerző: Czirákyné Kiss Edit | 2008. szeptember 19.

FELFEDEZŐK SZIGETVÁRON

Magyarország Felfedezői Szövetség tagja 2002 februárja óta a várpalotai Bátorkő csapat. Lehet-e felfedezőknek vendéglátóbb, hagyományőrzőbb helyet felkeresniük Szigetvárnál?

Aki járt már e kedves városkában, az úgy érzi NEM! 2008. szeptember 7-én a Zrínyi Napok keretében  látogattunk el ide szövetségünk és a város által meghirdetett közös pályát eredményeként. A pályázat „négybástyás” feladatai az 1566-os török ostrom idejébe repítettek vissza bennünket, hogy megismerjük Zrínyi Miklós és a vár védőinek önfeláldozó hazaszeretetét, dicső tetteit. Ez az év azért is különleges az emlékezések sorában, mert idén ünnepeljük Szigetvár hős várkapitánya, Zrínyi Miklós születésének 500. évfordulóját.

   A nagy távolság miatt már hajnali hatkor indultunk kisbuszunkkal Szigetvárra. Megérkezve először a Polgármesteri Hivatalba mentünk, ahol az Oktatási Bizottság egyik tagja fogadott bennünket, üdítő és pogácsa mellett beszélgettünk vele Palota és Sziget e két fontos végvár egykori kapcsolatáról, azokról a szálakról melyek összefűzték őket a török elleni harcok idején. Megtiszteltetés volt átvennünk a „Szigetvár hagyományőrzője” jelvényeket és a kis ajándékokat.

Látogatásunk következő állomása a „Török ház volt”, ez az egykori karavánszeráj csodálatos török miniatúra gyűjteménynek ad otthont, de érdekes ábrázolásokat láthatunk az egykori szigetvári török épületekről is. Természetesen a Török Magyar Barátság Parkba is elmentünk. Itt beszédet mondott a török nagykövetasszony, aki figyelmességből még magyar mondatokat is szőtt beszédébe. Az ünnepélyes külsőségek megteremtéséről a Horvátországból érkezett Zrinska Garda és a török Mehter janicsárzenekar gondoskodott. Bizony mi sem állhattuk meg, hogy ne akarjunk közös fényképen szerepelni az egzotikus törökökkel és a daliás gárdistákkal. Ebéd után a Zrínyi tér adott otthont a Mehter janicsárzenekar fellépésének és a különböző hagyományőrző csoportok bemutatkozásának, majd a „seregszemle” után megindultak díszes menetként a térről a Vár utcán át a várhoz. A törökök tapintatosan csak körbejárták a várat de nem mentek be. A várnál hadibemutatót láthattunk, várvívást, portyázó lovasokat. Megvártuk az estét, mert különleges varázsa van az esti Szigetvárnak. Az esti ünnepi megemlékezés a hagyományőrző csoportok felvonulásával kezdődött, majd Szili Katalin, az országgyűlés elnöke mondott beszédet, zene, vers, tánc tette teljessé a műsort, s végezetül a tűzijáték fényei robbantak a szigeti éjszakába. Éjfél után értünk haza, ám a sok élménytől nem éreztünk álmosságot. Egy kis képes ízelítőt szeretnénk megosztani veletek, beszéljenek hát helyettünk a képek! 

Bátorkő csapat, Várpalota

A teljes képanyag az iskola honlapján   

A cikk címe: Képeslap Sárospatakról

Magyarország Felfedezői Szövetség

Szerző: Rakó Orsolya | 2008. augusztus 17.

Képeslap Sárospatakról

Ismét véget ért egy vezetőképző tábor Sárospatakon. Akik együtt táboroztunk, lélekben és ismeretekben is gazdagabban tértünk haza. A tábor elején ugyan volt, akit a honvágy miatt kicsit vigasztalni kellett, ám a tábor végén annál többen voltak, akik a búcsú miatt nem tudták legyőzni a könnyeiket. A tábort hagyományainkhoz híven a Nemzeti Hármashalom előtt nyitottuk meg, ahová mindenki leszórta azt a kicsi marék földet, amit szülőföldjéről hozott magával Sárospatakra. Aztán felfedeztük Sárospatakot; bejártuk a várat és a város más nevezetességeit. Megálltunk a Szent Erzsébet templomnál, a híres Sárospataki Református Kollégiumnál és a Szoborkertet is bejártuk. A kollégiumnál idén is kis megemlékezést tartottunk a gyermekhősök emléktáblájánál.

A felfedező séta után izgalmas játék várt ránk a várárokban. Volt dolgunk a „titokbotba” rejtett rovásírással írt üzenettel, Vak Bottyán generálissal, és várvívásban is ügyeskedni kellett. A játék végén maga II. Rákóczi Ferenc fejedelem várta a csapatokat, aki előtt arra kellett felelni, hogy mi ma mit tudunk tenni a hazánkért.

Csoda szép nap volt, amikor egy kis sereg elindult Borsiba. Abba a kis falucskába, ami ma ugyan Szlovákia területén van, de magyar zarándokhely, hiszen ott született II. Rákóczi Ferenc fejedelem. Ezért mondjuk, hogy „BORSI A MAGYAR BETLEHEM.” Jó érzés volt átsétálni Borsiba úgy, hogy a határral már nem kellett törődnünk. A Ronyva-patak feletti kis hídon és a közeli emlékmű előtt Trianonra emlékeztünk. Nem volt könnyű séta, de olyan szép érzés volt bennünk, hogy Erdélyből és a Felvidékről érkezett felfedezőkkel az élen végigénekeltük az utat oda- és visszafelé is. Borsi várkastélya ma is romos még; de folyamatosan épül, szépül jószívű emberek önzetlen munkája nyomán, akik szobáról-szobára újítgatják, mentik ezt a szent helyet.

A várkastélynak abban a szobájában, ahol a Fejedelem született, kuruc kori dalokat, a Székely Himnuszt és a magyar Himnuszt énekelve róttuk le tiszteletünket. Következő napon a Zemplén csodás tájainak felfedezésére indultunk. Megálltunk Sátoraljaújhelyen, ahol a gyermekhősök kopjafa ligeténél a mádi csapat segítségével Büttner Emilre emlékeztünk. Megnéztük a piarista gimnáziumot, ahol Kossuth Lajos tanult és megálltunk az előtt a ház előtt is, amelynek falán emléktábla hirdeti, hogy ott lakott Kossuth Lajos, ott éltek szülei és testvére. Elsétáltunk a városházához is és megálltunk az alatt az erkély alatt, ahonnan Kossuth Lajos az első beszédét mondta el. Széphalom volt a következő állomásunk. A Magyar Nyelv Múzeumában kibédi csapatunk készült megemlékezéssel a magyar nyelv tiszteletére. Az első napokban fontos feladatot kapott mindenki: azt kellett megfogalmazni, hogy mit jelent számunkra a magyar nyelv. A legszebb vallomásokat szépen díszített emléklapra írtuk, s azt egy nemzeti színű szalaggal átkötött hengerbe tekerve a Magyar Nyelv Múzeumának adományoztuk. A nemzeti színű szalag egyik szárára ezt írtuk: „Örökségünk: Édes Anyanyelvünk” Így fogadtuk mindannyian örökségünknek magyar anyanyelvünket és a Magyar Nyelv Múzeumát.

A füzéri várat aznap hadijátékkal kellett meghódítanunk. Mátyás királyra emlékezve például csatázni kellett a törökkel, máskor pedig Kinizsi Pál nyomán a malomkövön való felszolgálásból kellett próbát tennünk. A legszebb feladat azonban fent, a festőien szép panorámával fogadó várban várt az érkező kis csapatokra. Minden csapatnak meg kellett nevezni egy csapattagot, akit emberi értékei miatt királynak vagy királynőnek választott. A választottat pedig a vár kápolnájában -ahol valamikor a mohácsi csatvesztés után a Szent Koronát őrizték- Füzér királyává vagy királynőjévé koronáztuk. Az egyik legfontosabb vezetői feladatot tanultuk itt meg: felismerni és megőrizni, ápolni egy társunkban azt a jó tulajdonságot, amiért őt megbecsülhetjük. A tábor alatt a Bodrog-folyó partján is sokat jártunk. A veszélyelhárító, honvéd és igric játék is mind itt zajlott. Igric délutánt is rendeztünk, amikor a bőrművesség, rézdomborítás, gyöngyfűzés, nemezelés és a rovásírás rejtelmeivel ismerkedtünk.

Szelevényi csapatunk munkájának köszönhetően egy délután a Mátyás királyról szóló mondák köré szőtt vetélkedőn mérethették meg magukat a jelentkező három fős kis csapatok. S mind e sok gazdag játék és felfedezőút között az első naptól kezdve mindenki nagy gonddal készült teljesíteni választott próbájának feladatait. Eljött aztán a várva-várt nap is, az avatás napja. Vasárnap délután régen látott, hatalmas felhőszakadás zúdult Sárospatakra. Ám este hat órakor –amikor az avatás kezdődött- varázsütésre tűnt el a vihar és ragyogott ki a nap. Kicsit ünneplőbe öltözött mindenki lelke és a fogadalomtétel, majd a vezetők egy-két dicsérő szava után új próbákat tett felfedezőket és új tiszteket köszönthettünk. Az avatásra Sárospatak városának képviseletében ismét eljött Aros János alpolgármester úr, aki a város által alapított kitüntetést adta át négy kiváló munkát végző társunknak.

Az utolsó tábori pásztortüzet is meggyújtottuk végül vasárnap este és a táborban tanult kedves népdalokkal, az utolsó szívhangokkal és egy hatalmas nagy kört adó kézfogással búcsúztunk egymástól. A körben búcsúzásként mindenki csak egy szót mondott azt, amit ő hazavisz magával Sárospatakról. Emlékül egy-két általatok elmondott egyéni fogadalom és három vallomás, amit a Magyar Nyelv Múzeumának adományozott emléklapra írtunk:

Vallomások a magyar nyelvről: „Az édesanya szó a legdrágább nekem, mert mindig arra a személyre emlékeztet, akitől tanultam az anyanyelvet.” (Mátyus Beatrix –Kibéd)

„Az első szó, ami ajkam elhagyta egyike volt a magyar nyelv szavainak. Akkor még nem tudtam mekkora ajándékot kaptam Istentől; ma már tudom. Egy feladatot kaptam; azt, hogy életben tartsam a magyar nyelvet.” (Madaras Emőke –Kibéd)

„Akárhol is élnek a világon a tőlünk elszakított testvéreink, a közös nyelv örökre összeköt bennünket. Hiszen ha távolra is kerültünk egymástól, mindannyian egy nemzet fiai vagyunk.” (Kónya Orsolya –Gyömrő)

Az egyéni fogadalmakból:

„Fogadom, hogy ismereteimet Hazámról gyarapítom és azt átadom a kisebbeknek.”
„Fogadom, hogy a magyar nyelvet ápolom és megőrzöm.”
„Fogadom, hogy családomhoz, barátaimhoz mindig hű maradok és segítek, ahol szükség van rám.”
„Fogadom, hogy a Szövetség mellett mindig kitartok és a Hazámhoz mindig hű maradok.”
„Fogadom, hogy szülőföldem nevezetességeit, szépségeit felkutatom és megőrzöm.”

A szép emlékeket, barátságokat, szívhangokat és az elmondott fogadalmatokat őrizzétek meg mindig! Mint vezetői próbát tett tagokra, számít Rátok a Szövetség, számítanak Rátok az itt megtalált barátok. JÖVŐRE PEDIG MINDENKIT VISSZAVÁR SÁROSPATAK!

Üdvözlettel: Rakó Orsolya 
A cikk címe: Emléktúra Büttner Emil tiszteletére

Magyarország Felfedezői Szövetség

Felsőszeliek emléktúrája

Szerző: Mészáros Magdolna | 2008. június 03.

 

    Emléktúra Büttner Emil tiszteletére 

    A magyarság ebben az évben emlékezik az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 160. évfordulójára. A Magyarország Felfedezői Szövetség elsőrendű feladatának tekinti a szabadságharc hőseinek egyre jobb, alaposabb megismerését. A történelmi hagyományok iránt fogékony fiatalokat egy olyan pályázattal szólította meg, melynek célja a szabadságharc gyerekhőseinek szélesebb körű feltérképezése, sorsuk megismerése, emlékük tiszteletben tartása.

    A ”Mi hárman és egy hős” című pályázat többek között arra hívja fel a gyerekek figyelmét, hogy ketten-hárman fogjanak össze, válasszanak maguknak példaképül egy gyerekhőst, akinek életével, áldozatkészségével közös kutatómunka során megismerkednek. Kellő anyaggyűjtés után egy képzeletbeli levelet kellett fogalmazniuk, melyet a kis hős a csatatérről írhatott volna szüleinek. Emellett praktikus része is volt a felhívásnak: a választott hős tiszteletére emléktúrát lehetett szervezni a környék nevezetes területére, ahol többek közt a gyerekek által kitalált játékokat kellett kipróbálni.

    A felsőszeli Bercsényi Miklós Hagyományőrző Csapat még márciusban a koszorúzási ünnepségen megfogadta, hogy mint felvidéki felfedezőcsapat vállalja az egyetlen eddig ismert felvidéki gyerekhős emlékének ápolását. Őt Büttner Emilnek hívták, Kistapolcsányban született, 15 évesen elhatározta, hogy részt vesz a haza védelmében. Fiatal kora ellenére több csatában is helytállt. Aranyosmaróton nyugszik. A csatatérről 32 levelet küldött haza szüleinek. Szerencsére a levelek megmaradtak,  s 1989-ben a Madách Kiadó megjelentette „Csata mezejéről írom soraimat…” címmel. Ezekben részletesen leírja a hadi eseményeket, őszinte sorai a szülőföld iránti végtelen szeretetről, odaadásról tanúskodnak.

    A felsőszeli gyerekek a téli felkészülés során elhatározták, hogy emléktúrát szerveznek a kis hős tiszteletére, s történelmi játékokkal próbálják bizonyítani, hogy ők is rátermettek, bátrak és gyorsak, mint választott hősük volt.

    Május 31-én, szombaton reggel 24 kerékpáros csapattag és három felnőtt indult Dunatőkésre. Azért éppen oda, mert szerették volna megismerni a Kis-Duna vidékét és a tőkési vízimalmot. Másrészt a történelmi játékra nagyon jó feltételek voltak az ottani községi hivatal kertjében.

    A kerékpárút során Tallóson áthaladtak a Feketevízen. Megnézték az Esterházy-kastélyt. Pozsonyeperjesen a Kis-Duna hídjáról legurulva a Csallóköz pipacstengere fogadta őket. A szikrázó napsütésben vidáman hagyták maguk mögött a kilométereket. A tőkési malomhoz vezető út a jegenyefák virágától fehérbe borult. A természetvédelmi területhez tartozik a malom melletti Erzsébet-patak is. Az egykori Kis-Duna-ág mellett épült malom a Cséfalvay-család gondnoksága alatt van, működtetője a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum.

    A vezető szívesen fogadta a csapatot. Elmondásából megtudták, hogy a kétszintes épület a múlt század 20-as éveiben épült. Elmagyarázta a malom működését, megmutatta, miképp jutott a tisztítógépbe a levegő a ventillátorból. Érdekes volt az őrlőberendezés, melynek része a garat, a dob s a malomkő. Ennek láttán a hatodikosoknak akaratlanul is eszükbe jutott a nemrég tanult Toldi-idézet. Természetesen a népdal sem maradhatott el, A malomnak nincsen köve… kezdetűt minden gyerek ismerte. Majd leereszkedtek a vízhez, ott megnézték a malomkereket, mely lenyűgözte a gyerekeket. A víz tükréből viszont nem sokat láttak, mivel azt teljesen beborította a fehér pihe. A tavirózsák sárga fejecskéje is alig látszott a fehér szösztakarótól. A híd alatt lévő zsilipet éppen kinyitották, a víz csobogása és a madarak csivitelése igazi természetjáró hangulatot árasztott. Mindenütt béke és nyugalom honolt. A tanösvényen nem vonult tovább a csoport, mert még várt rájuk az ügyességi játékok kipróbálása. Ezért átkerekeztek a községi hivatal kertjébe. Az akácfák árnyékában a történelmi játékokkal felidézték a hős honvédeket. Az egyes „állomásokon” különféle rátermettségről adhattak számot. A gyorsaság, a célbadobás, rejtjeles üzenet továbbítása, titkos üzenet megszerzése, történelmi ismeretek, sebesült bajtárs megmentése mind azt bizonyították, hogy az adott helyzetben tudnak gyorsan cselekedni. Lelkesedésből, bátorságból nem volt hiány.

    A játék végén frissítővel kedveskedtek a vendéglátók. Az értékelés után összepakolták a kellékeket, megköszönték a lehetőséget és a vendéglátást. Majd ebéd után elindultak hazafelé.

    A nagy hőség ellenére jól bírták az utat,  szerencsésen hazaérkeztek. Leszögezhető, hogy a Büttner Emil emléktúra sikeres volt. A csapattagok a túra során földadományt is szedtek, hogy a sárospataki táborba elvihessék az újonnan megismert csallóközi területek üzenetét.

    A játékok során szerzett tapasztalatok, a vidék látványa és az új ismeretek gazdagították a csapattagokat, elmélyítették a közösségi szellemet, az egymásra utaltság és az összetartozás érzését. A túra teljesítette küldetését. 

 Mészáros Magdolna 

A cikk címe: Felfedezők - A "Fel Budára!" játékról

Magyarország Felfedezői Szövetség

Tavaszi hadjárat 2008-ban a felfedezőkkel

Szerző: Rakó Orsolya | 2008. május 19.
Felfedezők - A "Fel Budára!" játékról - 2008.05.19. 00:23

Kedves Felfedezők!

Szombaton ismét egyik hagyományos, szép játékunkkal idéztük fel az 1849. évi tavaszi hadjárat győzelmeit. "Fel Budára!" várjátékunkkal a Budai vár 1849. május 21-i visszavívására emlékeztünk. A Hadtörténeti Múzeum elől induló játék állomásai végigvezettek a váron. Volt ahol a tudás jelentett pontot, de nem egyszer az ügyességre és bátorságra is szükség volt... A várjátékon velünk volt Görgey Tibor a történelmi Görgey család képviselője, Szénási Istvánné a Kossuth Szövetség elnöke és Gavlik István, a Kossuth Szövetség örökös tiszteletbeli elnöke. Basa László a játék megnyitóján tett jelentésében a Magyar Hagyományőr Világszövetség köszönetét hozta Szövetségünknek. Köszönjük minden csapatvezetőnek, hogy ismét ilyen szép létszámmal jöhettünk össze játékosan, derűsen, de tartalmasan ünnepelni ezt a szép napját a magyar történelemnek.

Levelem mellé csatolom azt a kis képekkel teli összefoglalót, ami ízelítőt ad az idei "Fel Budára!" várjátékról.

Jövőre is mindenkit sok szeretettel várunk!

Üdvözlettel: Rakó Orsolya 

„FEL BUDÁRA!”

2008. május 17.

Várjáték a Budai vár 1849. május 21-i visszavívásának emlékére

 
A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni. 		 
A várjáték indulását várva alaposan próbára tettük az ágyúkat… 
 
A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni. 		 
A játékot hagyományainkat megőrizve idén is a Hadtörténeti Múzeum előtti felsorakozással indítottuk. Itt voltak Abasár-Gyöngyös, Gyömrő, Kecskemét, Mende, Nagykáta, Sümeg, Szelevény, Székesfehérvár-Várpalota, Üllő felfedezői.

Basa László a Kossuth-zászlóalj vezetője a 20. Tavaszi Emlékhadjáratban végzett munkáról tett jelentésében a Magyar Hagyományőr Világszövetség köszönetét hozta Szövetségünknek és a Kossuth Szövetségnek.  

 
A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni. 		 
A játék első állomása ahhoz a házhoz vezetett, amelyen emléktábla hirdeti, hogy 1848. márciusában falai között szenvedett rabságot Táncsics Mihály.
 
A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni. 		 
A vár visszavívására indult felfedezőket útjuk során sokféle feladat várta. Elrejtett fegyvereket, három részre szakadt ágyú darabjait kellett megkeresni. Gyerekhősök közül kellett választani valakit, akinek tetteit, jellemét különösen becsülendőnek tartják. S ha már azt is elmondták miért esett épp megnevezett hősükre a választás, nevét nemzeti színű szalagra írhatták. A szalagokat a játék végéig őrizni kellett.
 
A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni. 		 
Nem volt azonban minden állomás veszélyek nélkül való. Volt, hogy a várvívásra indult csapatok dobálhatták papírból gyúrt ágyúgolyókkal a támadó „osztrák katonát”, de bizony az is megesett, hogy az ostromra indult „gyanútlan várvívókra” támadt a bujkáló „osztrák őrség”. Így aztán volt, hogy a találat jelentett pontot a csapatnak, máskor viszont éppen az, ha senkit nem ért ellenséges „ágyúgolyó”. 
 
A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni. 		 
A játékot idén is Szövetségünknek a gyermekhősök emlékére állított kopjafájánál zártuk. A záró ünnepségen pedig –akárcsak a megnyitón- velünk volt Görgey Tibor, a történelmi Görgey család képviselője,  Szénási Istvánné a Kossuth Szövetség elnöke és Gavlik István a Kossuth Szövetség örökös tiszteletbeli elnöke.
 
A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni. 		 
A záró ünnepségen minden csapat felolvasta a választott gyermekhőséről nemzeti színű szalagra írt gondolatokat és a szalagokat kis csokorba fűzve kopjafánkra tettük.
 
A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni. 		A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni. A Görgey kitüntetéseket Görgey Tibor,  a kitüntetésként adományozott Kossuth tiszti fokozat jelvényét pedig Gavlik István adta át az elismeréssel jutalmazott felfedezőknek.
A cikk címe: Tavaszi hadjárat 2008-ban a felfedezőkkel

Magyarország Felfedezői Szövetség

Tavaszi hadjárat 2008-ban a felfedezőkkel

Szerző: Rakó Orsolya | 2008. április 02.
2008. március 29-én Nagykátán, a tápióbicskei csatatéren és Tápióbicskén emlékeztünk meg az 1849-es tavaszi hadjárat győztes tápióbicskei ütközetéről. 

Azt hiszem igazán szép és tartalmas, szép megemlékezésekkel és izgalmas játékokkal teli napot töltöttünk el. Jövőre is mindenkit sok szeretettel várunk!

 
  
Nagykáta főterén az 1849. évi dicsőséges tavaszi hadjárat emlékére rendezett országos rendezvénysorozatot a Magyarország Felfedezői Szövetség által tartott ünnepség nyitotta meg. 

Nagykáta most felavatott felfedezőinek a város alpolgármestere tette nyakába a nyakkendőt.

 
  
Nagykátán Pilaszanovics Béla, 14 éves gyermekhős kopjafájánál szalagot helyeztünk el.
 
  
A tápióbicskei csatamezőn és a nevezetes tápióbicskei hídon hadijátékkal emlékeztünk a csatára. 

(A játékot egy párszor meg kellett ismételnünk, mert az 1849-es csatától eltérően most többször az osztrákok szerepébe bújt csapat győzött…J)

 

 

A tápióbicskei csatamezőn a nagykátai honvéd hagyományőrző tüzérek háromfontos ágyú dörgésével segítettek felidézni a csatát. Az ágyút a nagykátai diáktüzérek is kezelhették. 
 
  
A háromfontos ágyú kezelését a kisebb hagyományőrzők is kipróbálhatták.
 
Tavaszi hadjárat a felfedezőkkel 		 
Tápióbicskén zártuk ezt a szép napot, ahol Szabó József kopjafájánál kis megemlékezéssel gondoltunk a 12 éves kisfiúra és kitüntetéseket vehettek át a felfedezők.