Pályázatra,,történelmi játékra hívunk! Időutazásra indulunk, és ha megnyerjük kedvedet, nem csak élmények várnak rád, de a siker is hozzád szegődik. A képzelet is fontos, de az mindannyiunk kincse, főleg a gyermekeké, ifjaké. A történelmi kor, amelyet felidézünk: II. Rákóczi Ferenc születése /1676/, és a kuruc szabadságharc ideje /1703-1711/. BORSI - PATAK - RODOSTÓ Rajzunk iránytűje lesz az időutazásodnak. Borsiban, a csillag alatti bástyában született II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona gyermeke. Ha egyszer eljutsz a várkastélyba, vendéglátóid így köszöntenek: a magyar Betlehembe érkeztél. Legyen ez a jelvény a tiéd, rajzold le. Elég lesz egy rajzlap, amire elkészíted az első feladatot. Ez lesz a te kuruc zászlód. Formáját rajzunk mutatja, így alakítsd a kuruc zászlódat. Az első bástya alá írj egy köszöntő sort az édesanyának, Zrínyi Ilonának. Sárospatak- /Patak/ - Regéc várával együtt Rákóczi boldog gyermekkorának színhelyei. Ám a tizedik évét már Munkács várában tölti, ahol édesanyjával együtt harcol az osztrák ostromló sereg ellen. Egy nagyon szép feladatot kapsz: Írd le ennek a hős fiúnak három jellemvonását. Egyik szót húzd alá pirossal. Azt, amelyiket magadnak is elfogadsz, amilyenné szeretnél lenni. Rodostó. A nyolc évig tartó kuruc szabadságharcot leverték az idegen seregek. Rákóczi és küzdőtársai Törökországban találtak menedéket. Ott is, mindhalálig magyar hazánkért munkálkodtak. A legszebb feladatot kapod. II. Rákóczi Ferenc abban bízott, hogy eljön egy olyan kor, amelynek gyermekei, ifjai szabadon vallhatják meg hazaszeretetüket. Zászlódra ennek bizonyságaként a kicsi hazád, szülőhelyed, lakóhelyed magad választotta kincsét, szépségét rajzold, írd. Emlékezz az avatásodra, amikor először választottál szülőföldeden egy értéket, amelyet akkor örökségednek neveztél. Pályázati munkádért méltó elismerés vár: egy kitüntető emléklap török és magyar nyelvű dicsérő sorokkal. Török nyelven azért, mert a pályázatunkon rodostói diákok is részt vesznek. Városuk Rákóczi emlékeit kutatják, őrzik. Ők is megkapják az elismerő emléklapot, s bizonyos, hogy a magyar szavak között boldogan ráismernek Rákóczi nevére. Amikor elküldöd pályázatod másolatát szövetségünk címére, tőlünk kapod meg az elismerő emléklapot. Ha eljössz a sárospataki hagyományőrző táborunkba, te is részt veszel a pályázatokból készített kiállítás megnyitóján, s munkádat történelmi színhelyeken hitelesítjük. 1711-ben a kuruc vitézek fegyverletételre kényszerültek. A fejedelem ekkor Lengyelországban volt, hogy segítséget szerezzen. Ott tudta meg, hogy a nagymajtényi síkon „letörött a zászló”, ahogyan sírja az ének. 2011-ben Nagymajtényba indulunk a legügyesebb pályázókkal. Ott a magyar gyerekek, ifjak magasra emelik zászlajukat, hirdetve, hogy ők a kuruc vitézek örökösei s Rákóczi szabadságharca szívükben - lelkünkben él. Címünk, ahová a pályázatodat várjuk: Magyarország Felfedezői Szövetség. Budapest 1032 San Marco u. 81. 20 ÉV EMLÉKEI

Szemelvények a Szövetség levelező listájára küldött karácsonyi „ajándékokból”, a karácsonyi „szívhangokból”: „Én mindig is mondtam, egy kívülállónak nehéz felfogni miért is olyan sokat jelent nekünk ez a tábor. De akkor jöttem rá igazából, amikor nem tölthettem Veletek az ez évi tábort; az a hét volt a katasztrófa számomra, folyton csak Sárospatakon járt az eszem, este hiányzott a meghitt beszélgetések, az énekszó, egyszóval minden. (…) Most hozzátok is szólnék vezetőkhöz: Az évek hosszú során olyan barátság kovácsolódott köztünk, ami legyőzi a határokat, remélem ez örökre megmarad köztünk, és még számtalanszor találkozunk. Persze ez a tábor mit sem érne Jóska bácsi, Gitta néni, Magdi néni, Mátyus Ilonka néni, Orsi, az összes vezető és persze ezt folytathatnám... Köszönet nékik és sok erőt, egészséget kívánok az új esztendőkben, hogy még számtalan gyermeknek tudjanak életre szóló élményt nyújtani. Akár csak velem tették. Minden Felfedezőnek sikerekben gazdag Új Évet kívánok, és remélem nemsokára találkozunk!” Bartos Barbara, Felsőszeli (Felvidék) _______________________________________ „Három év kimaradás után tavaly 2008-ban –ezt azért írom, mert mindjárt átcammogunk '10-be, s legyen világos- újra eljutottam Patakra, és úgy fogadtak a régi ismerősök, mintha nem is telt volna el három év a legutóbbi táborozásom óta. Az új arcok megismerése – akik csak számomra és a teljesen „újonc” táborlakók számára voltak újak – kihívást jelentettek; úgy, ahogy a csapatvezetés is. A 2008-as visszatérésem után nyilvánvaló volt számomra, hogy ameddig lehetőségem van rá, minden évben elmegyek Patakra, mert azt a társaságot nem találom meg máshol. (…) Kívánok áldott karácsonyt, és sikerekben, felfedezésekben gazdag új évet étellel, itallal, mindenféle hacacáréval, és természetesen Sárospatakkal!” Kovács Hont-Imre, Kibéd, Kolozsvár (Erdély) _________________________________________ „Ha a legszebb felfedezős élményemet kellene leírnom, akkor kimeríteném a lev-lista összkarakterét, választani viszont nem nagyon tudok. Netán, amikor itt Jászberényben morfondíroztunk a Szövetség alapításán? Amikor ugyanitt zengtük a Székely Himnuszt 20 évvel ezelőtt, '89 karácsonyán? Netán amikor én is ott tudtam lenni Patakon egész héten, néha egy nyáron kétszer is? Netán, amikor az éjjeli vonattal érkeztem meg oda és a vasúttól a 3 km-es utat a Bodrog-parton sétáltam le? (…) Netán, amikor Vaján a vár tetején harsogott a nagy magyar éjszakában Nagy Csaba tárogatójának hangja? Inkább nem kísérletezem! Mindenkinek Boldog Karácsonyt és Még Boldogabb Új Évet!” Fodor István Ferenc, Jászjákóhalma - László Gergely csapat ____________________________________________ „Nagy öröm volt számomra, amikor 2003-ban először vihettem gyerekeket Sárospatakra. (…) A legfontosabb a földadomány kérdése volt. Összedugtuk a fejünket, merre is induljunk el. Kerékpáron bejártuk a környéket, hogy minél nevezetesebb helyről vihessünk földet. A deáki templom vezetője megengedte, hogy a templom padlását is megnézhessük. E látogatásnak köszönhetően azóta is minden évben ellátogatunk Deákiba. A megígért Rákóczi-tábor minden elvárásomat felülmúlta. Nemcsak azért, mert ismét találkozhattam erdélyi kolléganőmmel, Mátyus Ilonkával, hanem azért is, mert ebben az évben Horváth Vili bácsiék is ott vendégeskedtek, s akkor tanultuk meg Móka nénitől a Hazára találtam c. dalt. Én akkor ott egy olyan csapatra találtam, mely azóta sem enged el a szorításából, a sárospataki tábor egy varázsszóvá vált a felvidéki-felsőszeli gyerekek szóhasználatában. Boldog vagyok, hogy részese lehettem a csodálatos együttmunkálkodásnak, s remélem, lesz még módom továbbra is erősíteni ezt a kapcsolatot. Mindenkinek sok boldogságot és erőt, egészséget kívánok szeretettel:” Mészáros Magdolna, Felsőszeli (Felvidék) ___________________________________________ „Kedves Felfedező Társaim! Nem telik el nap, hogy ne gondolnék azokra, akikkel együtt táboroztunk, hogy ne indulna be a film valamelyik részlete képzeletembe Sárospatakról és egyéb programunkon szerzett élményről. (…) Nagy késztetés van bennem, hogy átadjam azt a tapasztalatot, élményt és tudást, amit nem szeretnék örök titokként lezárolni. Millió szép élmény köt hozzátok és szervezetünkhöz. Nincs egy, ami fontosabb a többinél. De a legnagyszerűbb, hogy Patakon együtt lehetünk más országokban élő honfitársainkkal. Egy az örömünk, egyformán szomorkodunk, és együtt tudunk érezni egymással.” Balázs György, Abasár, Gyöngyös ____________________________________________ „Kedves barátaim, Kívánok nektek boldog karácsonyi és újévi ünnepeket, sok egészséget, szeretetet, türelmet és kitartást az új esztendőben!” Nagy Zámbó Zsolt, Zenta (Délvidék) ____________________________________________ „Eszembe jutott az az emlék, amelyet idén kaptunk Petyával a kis csapatunktól. Talán mindannyian emlékeztek, akik voltatok augusztusban táborban, hogy idén minden napzártán a vezetőitek az Életfán egy almára írták fel a neveteket kitüntetésképpen. Nem gondoltam volna, hogy vezetőtökként mi is fogunk kapni egy almát! De mégis!:) Még egyszer szeretném megköszönni az Aranyszarvasoknak; ez egy igazi kitörölhetetlen pillanat marad!” Kónya Orsolya, Gyömrő _____________________________________________ „Most megosztanám veletek a legszebb szövetségi élményemet. Azt kell, hogy mondjam, a döntés nem könnyű, mivel számtalan számomra emlékezetes pillanat köt ehhez a közösséghez. A tábor elején a nagy találkozások, az esténkénti éneklések, a pásztortűz és persze a szívhangok. De ha mégis döntenem kell, akkor azt a pillanatot emelném ki, mikor a két évvel ezelőtti táborban Varga Anikóval vezettem csapatot. A csapatunk pedig nem mindennapi volt. A tagokkal mi nem csak csapattársak voltunk, hanem barátokként működtünk együtt, hiszen minket már erős szálak kötöttek össze elég régóta. A héten minden pillanat felejthetetlen volt, akár a feladatok, akár a szabadidős tevékenységek, amiket együtt töltöttünk. Ez a hét volt az egyik legnagyobb élményem, de ezt persze még tudták fokozni azzal, hogy utolsó este egy kis műsorral készültek nekünk. Megköszönték a heti munkánkat és éreztem, hogy tényleg komolyan gondolják. Nagyon jól esett és azóta is szívesen gondolok vissza arra a pár percre!” Antal Brigitta, Gyömrő ___________________________________________ „Már kis másodikos korom óta állandó táborozó vagyok, rengeteg emberrel ismerkedtem meg. (…) Ezért Neki szólt az utolsó szívhangom, az időről ami oly gyorsan telik, főleg mikor Patakon vagyunk, arról hogy minden pillanatot meg kell ragadnunk amit együtt tölthetünk, mert a tábor végén már csak emlékképek és búcsúkönnyek maradnak hátra. Remélem jövőre is találkozunk!” Udvardi Renáta, Gyömrő ___________________________________________ ”Nagyon boldog, békés, szeretetben teljes karácsonyi ünnepet kívánok minden kedves felfedezőtársamnak Wass Albert karácsonyi meséjével. Kis idő múltával Nagyapánk megszólalt ott a kandalló mellett a maga érdes vénember-hangján: Aztán tudjátok-e -- kérdezte - , hogy miképpen keletkezett tulajdonképpen a karácsony? (…) A gyermek leharapott egy kis darabot a kenyér sarkából, aztán megszólalt: "Édesanyám, elhozhatom két kis játszótársamat a szomszédból? Ők is éhesek, s nincs tűz a házukban. Megoszthatnám velük ezt a kis kenyeret meg a helyet a tűznél!" Az angyal pedig meggyújtotta a harmadik gyertyát is, és odaadta a kisfiúnak, aki boldogan szaladt ki a gyertyával a sötét éjszakába, hogy fénye mellett odavezesse kis társait a tűzhöz és a kenyérhez. (…) az Úristen alátekintett a földre, s a nagy-nagy sötétségben meglátott három kis pislákoló gyertyalángot. És úgy megörvendett annak, hogy az angyal mégis talált jóságot a földön, ha nem is többet, csak hármat, hogy azon nyomban megszüntette a sötétséget, visszaparancsolta a napot az égre, s megkegyelmezett az emberi világnak. S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, (…) amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennünk lévő rosszat.” Dobri Anita, Felsőszeli _____________________________________________ "Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (...) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás." Márai Sándor Madaras Emőke, Kibéd, Kolozsvár (Erdély) ____________________________________________